-Miért emeli ki a pogácsát?
-Nyilván nem szó szerint kell érteni, ugyanúgy vonatkozik bármely cukrász- és sütőipari termékre.

Laza kettő hónappal lett hosszabb a negyedik dimenzió az utolsó posztunk óta. Gabinak és Daninak ennyi átfutási idő kell, hogy az alkoholtól és füsttől az idegrendszerük ground zerojává váló, és már csak korábbi érdemeire való tekintettel agynak nevezett szövethalmaz rádöbbenjen: ezt a blogot bizony rajtuk kívül a kutya nem fogja frissíteni.

Ma elrugaszkodva az alapkoncepciótól, egyszerű képeket kívánok megosztani a tisztelt polgártársakkal. A jövőben ilyenek előfordulásának jogát szintén fenn kívánom tartani, amellett hogy megosztjuk veletek a gondolatainkat a világról vagy az orvosi székfüvek szerelmi életével kapcsolatban. Na de lássuk.

Sokan vannak, akiknek a jogosítvány megszerzése életük egyik Everestje. Sajnos a Kazánarcú fiú sem kivétel ez alól. Többször is próbálkozott, de még a KRESZ-vizsgán sem sikerült átverekednie magát. Dolgát nehezíti, hogy az átlagos aspiránsokhoz képest hendikeppel indul. Tekintve, hogy az ő világából átemelt képeket a KRESZ megalkotásakor rosszul értelmezték, nem csoda, hogy képtelen megjegyezni az egyes ábrák „jelentését”.

A Pécs-Budapest vonalon, szeretett MÁVunkkal zötykölődve pillantottuk meg a következő képet. A triviálisnak tűnő jelentést, ami szerint zsebszámító masinánkat nem üzemeltethetjük, valószínűtlennek tartottuk, így újra kénytelenek voltunk a Kazánarcú tapasztalatára hagyatkozni.

Érdekes, hogy mennyire meglepő vagy elgondolkodtató alkotásokkal találkozhat az ember a street art műfaj berkein belül, ha nyitott szemmel jár fővárosunk utcáin. És itt nem a csendélet kategória legkommerszebb tagjára, az egyetemisták és a hajléktalanok közös kifejezőeszközére, az üres beloe vodás üvegek megunt ételágyra fektetésére gondolok, amely sajnos mára már elcsépeltté és kliséssé vált.

Ahogyan azt már korábban megénekeltük, forrófejű barátunk portréját sokszor sokan sokféleképpen (félre)értelmezték. A továbbiakban a Kazánarcú fiú által elmesélt,  bizarrabbnál bizarrabb, kontinenseken és történelmi korokon átívelő melléfogásokból szemezgetünk.

Egy borgőzös estén Budapest utcáit róva, az V. kerület sikátoraiban akadtunk össze egy meglepő fizimiskájú felebarátunkkal. A fiú magába révedve, lehajtott fejjel kavicsokat rúgdosott, feltűnően szomorú hangulatban időzött. Kezdeti meglepetésünket leküzdve odamentünk érdeklődni a problémája felől.