Ahogyan azt már korábban megénekeltük, forrófejű barátunk portréját sokszor sokan sokféleképpen (félre)értelmezték. A továbbiakban a Kazánarcú fiú által elmesélt,  bizarrabbnál bizarrabb, kontinenseken és történelmi korokon átívelő melléfogásokból szemezgetünk.

Az ókori Hellászban imádták a líra hangját, esténként a múzsák is ezzel kényeztették közönségüket. Az Olimposzon ki is tettek egy jelzést, ami szerint a mulatság befejeztével a lírákat tilos volt szerteszét hagyni, mert balesetveszélyt okoztak, a zenészek felhőnek voltak kötelesek támasztani a hangszert.

A történelemben elmondása szerint legközelebb Angliában, a XVI. században találkozott ezzel a jelzéssel, I. Mária udvarában. Tudni illik, Véreskezű Mária vissza kívánta állítani a római katolicizmust, és nem tűrte a pogány divatú szakáll viseletét környezetében, így a hosszú arcszőrzetű férfiak kötelesek voltak egész nap fazekat hordani fejükön. Közel 300 vallási lázadót, akik nem voltak hajlandók betartani ezt a szabályt, máglyán megégetett.

Azonban Kazánarcú képe, mint jelzés, nem csak Európában volt látható, meglepő módon eljutott Amerikába is. Geronimo, mikor a törzse varázslójává vált, apacsai nagy tiszteletét kihasználva számos rendelkezést hozott. Ezek egyike volt, hogy földjeiken a csíkosfejű sastotemeket úgy kellett felállítani, hogy azok bárhonnan megközelítve balra tekintsenek. Erre a szabályra gyakorta kénytelenek voltak táblákon is emlékeztetni a népet.

Az újkorban, a képregények megjelenésével hajlamosak voltak elbagatellizálni a régebben komoly dolgokra figyelmeztető jelképek használatát. A II. Világháború környékén is tombolt a képregényláz, mikor Londont bombázták, a jókedélyű légósok az alább látható rajzolt rakéta képének kihelyezésével figyelmeztették a lakosságot a veszélyre.